Az ének szövege
- Én Istenem! Sok nagy bűnöm lelkemet szorongatja;
Itten nincsen, ki segítsen, hát kihez folyamodjam? - E világon minden úton akármerre indulok:
Súlyos terhem, betegségem ki elvegye, nem látok. - Hozzád térek, végy be, kérlek, Atyám, és haragodban
Meg ne büntess, légy kegyelmes hozzám te szent Fiadban! - Ha kereszted reám veted, adj engedelmes szívet,
Hogy tűréssel, reménységgel várjam üdvösségemet! - Nyújtsd kegyelmed és Szentlelked, mely engem vezéreljen;
Bűn, ellenség, hitetlenség kárhozatra ne vigyen! - Ha bűneim, büntetésim engemet rettentenek:
Rejtekhelye és reménye te vagy, Krisztus, lelkemnek. - Sebeidbe rejts el engem, hol bízvást megmaradok,
Bár kínt valljak vagy meghaljak, jól tudom, hozzád jutok! - Te énnékem ellenségem haláloddal legyőzted,
Boldog helyem, üdvösségem a mennyben megszerezted. - Áldott Isten egy felségben, tebenned szívem örül:
Mert te szavad igaz marad: Aki hisz, az üdvözül!
szöveg: M. Rutilius, 1613 | fordítás: Lőcse, 1691 | dallam: Debrecen, 1778
A 17. század elején Weimarban keletkezett ének egy, a környéket sújtó súlyos árvízhez kötődve vált saját korában ismertté. Magyar fordítása három évszázada keletkezett, azóta ismerjük és énekeljük ezt az énekes könyörgést. Úgy láttuk, nem volt sikeres, hogy énekeskönyvünk 1948-ban visszahozta az eredeti szöveg archaikus fordulatait, így most az 1921-es énekeskönyv szerint igazítottunk azon.