Az ének szövege
- Kegyelmezz meg nékünk, nagy Úr Isten,
Ne hagyj minket elvesznünk bűnünkben,
Kik mindenkor bízunk szent nevedben:
Bűnünk szerint ne büntess tömlöcben! - A te néped tenger vétkét vedd el,
És fedezd el bűnét kegyelmeddel,
Mert szent Fiad megválta vérével,
Nem akart ő elvetni vétkünkkel. - Üdvözítő Isten, kérünk téged:
Jelenjék meg rajtunk kegyességed,
Távozzék el rólunk ítéleted,
Légyen vélünk te szent Istenséged. - Vajon egyéb náladnál ki volna,
Hogy fogságból kiszabadítana?
Hanem csak te, Istennek szent Fia,
Ki magadat adád nagy fogságra. - Mutasd meg már irgalmasságodat,
Kegyes Isten, és nagy jóvoltodat:
Add ismernünk a te szent Fiadat,
Ő kedvéért jelentsd meg magadat! - Hallgathassuk a te szent igédet,
És hihessük te ígéretedet:
Adjad nékünk a jó békességet,
Szabadítsd ki a fogságból néped! - Közel vagyon hívekhez az Isten,
Mert nem múlóképpen jő közénkben,
De örökké lakozik szívünkben:
Nem hagy vesznünk a hitetlenségben. - Higgyünk azért a Jézus Krisztusban,
Ne maradjunk bálványimádásban:
Nem hagy minket az Isten fogságban,
És nem adja népét nagy rabságban.
szöveg: Debrecen, 1560 | dallam: népi gyűjtés, Moldva
16. századi énekeinkben szorosan egybefonódva jelentkezik a feltétlen bűntudat és a bűnből szabadító Istenbe vetett feltétlen bizodalom. Ebben a történelmünkben annyira súlyos és az evangéliumi egyház kialakulását tekintve annyira küzdelmes időszakban az emberi élet ellentmondásainak és szenvedéseinek összefüggéseit jobban érzékelték az emberek, mint ma. De tisztábban látták a lélek szabadságra jutásának útját is. (Csomasz Tóth K.) A tartalmas, őszinte hangú szöveghez dallamként a közismert, moldvai gyűjtésből származó esti éneket (A fényes nap immár elnyugodott) társítottuk.