Az ének szövege
- Vedd el, Úr Isten, rólunk haragodat,
És a te kemény, véres ostorodat;
Nagy bűneinkért mireánk ne ontsad / Bosszúállásodat. - Ha bűnünk szerint kezdünk mi fizetni,
Ítéletedet nem állhatja senki,
Mint e világnak első veszedelmi / Nékünk megjelenti. - Megfertőztettünk atyáink vétkével
És gyarló lelkünk-testünk sok sebével;
Mi romlásunkat, nagy veszedelmünket / Nézd kegyelmes szemmel. - Adjad minékünk a te Szentlelkedet:
Ismerhessük meg mi Közbenjárónkat,
Mert megismertük mi gonoszságinkat: / Vedd el haragodat. - Ne hagyd elveszni ilyen nagy munkáját,
Ne hagyd hiába az ő szent halálát,
A mi Urunknak keserves nagy kínját, / Az ő áldozatját. - Végye el rólunk a mi bűneinket,
És mosogassa vérével vétkünket
Ő, ki Atyjával és a Szentlélekkel / Bizony örök Isten.
szöveg: G. Thymus, 1541 | fordítás: Várad, 1566 | dallam: Basel, 1534
Georgius Thymus német humanista 1541-ben írt latin énekében a gyülekezet, közös bűnvallását követően a Szentlélek ajándékát kéri Krisztus érdeméért. (Csomasz Tóth K.) Az eddigi hét versből a harmadikat most elhagytuk, de ez nem akasztja meg a mondanivalót, melyet - a régi énekeskönyvekhez hasonlóan - egy kevésbé mutatós, a szöveghez is jobban illő dallamra alkalmazunk.