Az ének szövege
- Végtelen irgalmú szentséges Úr Isten, / Ki engem segítesz minden én ügyemben, / Csak te vagy énnékem győzelmes fegyverem, / Paizsom, kőfalam, minden reménységem!
- Hajtsd le füleidet a magas mennyekből, / Halld könyörgésemet kegyelmességedből, / És ne csinálj törvényt az én érdememből, / Hanem véghetetlen irgalmas szívedből!
- A te kezed által formáltattam földből, / Nagy bűnnel jöttem ki anyámnak méhéből, / De a te irgalmad megtisztított ettől, / S minden földi jómat vettem te kezedből!
- Mégis én, nyomorult, háládatlan vagyok, / Új bűnnek naponként sokszor helyet adok. / Uram, költs fel, kérlek, amikor szunnyadok, / Moss meg Szentlelkeddel, mert én bűnös vagyok!
- Atyáink vétkéről meg ne emlékezzél, / Sőt minden bűnükről, kérlek, feledkezzél: / Mert tégedet nem holt, hanem ki most is él, / Az dicsér, s nevedről tisztességet beszél.
- Nem nékünk, nem nékünk, Uram, tisztességet, / De szent nevednek adj örök becsületet! / Minket azért áldj meg, hogy hívjuk nevedet / Mi segítségünkre, és bízzunk tebenned!
szöveg: Zrínyi M., 1651 | dallam: Kolozsvár, 1744 (Irgalmazz, Úr Isten)
Zrínyi Miklós, költő, politikus és hadvezér, a 17. századi magyar barokk irodalom legkiemelkedőbb alakjának böjti könyörgése, mely több szentírási helyet, záró részében pedig a Soli Deo gloria gondolattól vezérelt 115. bibliai zsoltárt idézi.