Az ének szövege
- Hallottuk, Isten, füleinkkel, / Amit te régen cselekedtél. / Nékünk atyáink mondották, / Kik nagy dolgaidat látták; / A pogány népet kezeddel / Elvesztéd, földjét elpusztítád; / Néped helyükre vitted be, / Ahol ismét megsokasítád.
- Mert nem ő fegyverük által lett, / Hogy elfoglalták e jó földet; / Nem az ő kezük, sem karjuk / Volt nekik szabadítójuk, / De te orcád tekintése / És a te karod és jobb kezed / Őket így megsegítette, / Mert őhozzájuk volt jó kedved.
- Úr Isten, te vagy én királyom / És az én teljes vigasságom! / Jákóbnak küldd segedelmed, / Amint régenten mívelted. / Általad ellenséginket / Felökleljük mi és megrontjuk, / És a mi gyűlölőinket / A te nevedben letapodjuk.
- Mert én nem bízom kézívemben, / Sem az én éles fegyveremben; / Az engem meg nem szabadít, / Ha az ellenség megszorít, / De te tartasz meg bennünket / Minden mi ellenségünk ellen, / És a mi kergetőinket / Elveszted, és ejted szégyenben.
- Azért az Istent magasztaljuk, / És szent nevét örökké áldjuk; / Mindennap dicsérvén őtet, / Hirdessük nagy kegyességét! / De minket te megvetettél, / És juttattál nagy szégyenségben, / A hadba velünk nem jövél, / Hogy megtartottál volna épen.
- A pogányok példabeszédet, / Szólnak mirólunk nevetséget. / És mindenféle nemzetek / Csúfolván, fejükkel intnek; / Gyalázat, szitok szüntelen, / És szégyen forog énelőttem, / Úgy, hogy nagy szégyenletemben / Az én orcámat be kell fednem.
- Nagy sok szidalmat kell hallanom, / Mely miatt csak elszomorodom, / Midőn szemem előtt nézem / Bosszúálló ellenségem. / Mindezek esnek mirajtunk, / Mégis nem felejtünk el téged, / Kötésed ellen nem járunk, / Mindenben engedünk tenéked.
- A mi szívünk nem fordul vissza, / De gondolatit rajtad tartja. / A mi lábunk ki nem mozdul, / Ösvényedről el nem hajol. / Mégis így büntetsz bennünket, / Bevetél a sakálok közé, / És már mindenfelől minket / Halál árnyéka környékeze.
- Ha elfeledtünk volna téged, / Meg sem gondoltuk volna neved; / Ha más isten-szolgálatra / Kezünket emeltük volna: / Nyilván nem tűrted volna el, / Sőt, igen megbüntettél volna, / Mert mindent látsz te szemeddel, / Minden szívnek előtted titka.
- De mi teéretted naponkint / Üldöztetünk e világ szerint; / Miként az ártatlan juhok, / Kik a mészárszékre valók. / Kelj föl azért, oltalmazz meg, / És a te nagy kegyességedből / Akaratod szerint tarts meg, / Ments ki minket nagy ínségünkből.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Kiemelt versek: 1–2., 10.
Meghallgatható dallama