Az ének szövege
- Bocsásd meg, Úr Isten, ifjúságomnak vétkét, / Sok hitetlenségét, undok fertelmességét, / Töröld el rútságát, minden álnokságát, könnyebbítsd lelkem terhét.
- Az én búsult lelkem én nyavalyás testemben / Tétova bujdosik, mint madár a szélvészben; / Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett, akar esni kétségben.
- Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni, / De bűnei miatt nem mer elődbe menni, / Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér, színed igen rettegi.
- Semmije sincs pedig, mivel elődbe menjen, / Mivel jóvoltodért viszont téged tiszteljen, / Nagy alázatosan, méltó haragodban Tégedet engeszteljen.
- Bátorítsad, Uram, azért biztató szóddal! / Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával? / Inkább hadd dicsérjen e földön éltében szép magasztalásokkal.
- Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, / Szép könyörgésekkel béküljél szent kezéhez, / Mert lám, hozzá fogad, csak reá hagyd magad: igen irgalmas Úr ez.
- Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, / Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle. / Áldott az ő neve örökké mennyekbe’, ki már megkegyelmeze.
szöveg: Balassi B. | dallam: Kájoni-kódex, 1634 után
E böjti ének kezdete a 25. zsoltár 7. verséből indul ki: Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz!, de az egész szöveget átszövi a zsoltár egy-egy versének gondolata. Balassi Bálint versét Kájoni János csíksomlyói rendfőnök társította a 17. század közepén ezzel a dallammal. Bővebb ismertető