Digitális Református Énekeskönyv

42. Mint a szép híves patakra

zsolt-042.jpg

Az ének szövege

  1. Mint a szép híves patakra / A szarvas kívánkozik,
    Lelkem úgy óhajt Uramra, / És hozzá fohászkodik,
    Tehozzád, én Istenem, / Szomjúhozik én lelkem,
    Vajon színed eleibe / Mikor jutok, élő Isten?
  2. Könnyhullatásim énnékem / Kenyerem éjjel-nappal,
    Midőn azt kérdik éntőlem: / Hol Istened, kit vártál?
    Ezen lelkem kiontom, / És házadat óhajtom,
    Hol a hívek seregében / Örvendek szép éneklésben.
  3. Én lelkem, mire csüggedsz el? / Mit kesergesz ennyire?
    Bízzál Istenben, nem hágy el, / Kiben örvendek végre,
    Midőn hozzám orcáját, / Nyújtja szabadítását;
    Ó, én kegyelmes Istenem, / Mely igen kesereg lelkem!
  4. Mert terólad emlékezem / E Jordánnak földjéről,
    Szent helyedre igyekezem / Hermon- s Micár-hegy mellől.
    Mélység kiált mélységet, / Midőn én fejem felett
    A sok sebes víz megindul, / Mint egy erős hab, megzúdul.
  5. Sebessége árvizednek, / És a nagy, zúgó habok
    Énrajtam összeütköznek, / Mégis hozzád óhajtok;
    Mert úgy megtartasz nappal, / Hogy éjjel vigassággal
    Dicséreteket éneklek / Néked, erős őrizőmnek.
  6. Mondván: Isten, én kőszálam, / Mért, hogy így felejtesz el?
    Ellenségim vannak rajtam, / Gyászban járok veszéllyel.
    Mert az ő hamis nyelvek / Csontjaimban megsértnek,
    Mert így bosszantnak ellened: / Lássuk, hol vagyon Istened?
  7. Én lelkem, mire csüggedsz el: / Mit kesergesz ennyire?
    Bízzál Istenben, s nem hagy el, / Kiben örvendek végre.
    Ki nekem szemlátomást / Nyújt kedves szabadulást,
    Nyilván megmutatja nékem, / Hogy csak ő az én Istenem.

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés