Az ének szövege
- Istenre bízom magamat, / Magamban nem bízhatom;
Ő formált, tudja dolgomat, / Lelkem ezzel biztatom.
E világ szép formája / Az ő keze munkája.
Mit félek? – mondom merészen: / Istenem és Atyám lészen. - Öröktől fogva ismerte, / Hogy mire lesz szükségem,
Éltem határát kimérte, / Szükségem s elégségem.
Lelkem, hát miért süllyedsz, / A hitben miért csüggedsz!
Egy kis bajt nem győznél-e meg? / Hogy tántorítana ez meg? - Tudja Isten kívánságod, / Ád is, mert csak ő adhat,
De bölcs, Uram, te jóságod, / Tudod, sok elmaradhat.
Tudom: gondod reám nagy, / Mivel édes Atyám vagy;
Mint akarod, hát úgy légyen! / Másként hinnem volna szégyen. - A valóságos igaz jót / Az Úr meg nem tagadja;
Nagy gazdagság és rakott bolt / Nem fő jó, ritkán adja.
Ki az Isten tanácsát, / Megszívleli mondását,
Azt ő Lelkével serkenti, / Gondját is megédesíti. - E világnak dicsősége / Igen hamar elmarad,
Kit ma gondok sújtnak, végre / Holnap diadalt arat.
Csak Atyámban bízhatom, / Ő megsegít, jól tudom,
Mert az igazaknak Atyja / Hű szolgáját el nem hagyja.
szöveg: Chr. F. Gellert, 1757 | fordítás: Komádi Nagy M., Debrecen, 1806 | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551 (42. zsoltár)