Az ének szövege
- Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak belé veti,
Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti.
Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített. - A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér,
Ha sebeink még jobban fájnak, S mindennap kínunk visszatér?
Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad. - Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz,
Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz.
Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk. - Zengj hát az Úrnak, s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott;
A mennyből gazdag áldást juttat, S majd Jézus ád szép, új napot.
Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.
1Pt 5,7 | szöveg: G. Neumark, 1641 | fordítás: Révészné Váró M. | dallam: G. Neumark, 1657