Az ének szövege
- Boldog, aki a szenvedőt híven
Szánja ínségében,
Mert szükségében őtet ismétlen
Megmenti az Isten.
Megtartja éltét, és ez országba’
Lesz jó állapotja,
Ellenséginek kívánságába,
Nem adja markába. - Fájdalmában az Isten megtartja,
Szépen felgyógyítja;
Betegágyát fordítja örömre
És jó egészségre.
Azért így szólok neked, Istenem:
Kegyelmezz meg nekem!
Gyógyítsd meg, Uram, én betegségem,
Mert igen vétkeztem. - Tisztaságomban engem megtartasz,
És megszabadítasz,
És színed eleibe állítasz,
Örökké el nem hagysz.
Áldott légy, Izráelnek Istene,
Most és mindörökre!
Szent neved dicsértessék mindenben.
Ámen, és úgy légyen!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Meghallgatható dallama
Keresztyén életünknek az Istennel és emberrel való teljes megbékélés (2Kor 5,19-20) kereséséből adódó legfőbb feladata a diakónia, vagyis az embertársainkért és az egész emberi világért végzett szolgálat, kicsi és nagy dolgokban egyaránt. Isten csak azt szereti, aki embertársát is személyválogatás nélkül (Csel 10,34-35) szeretni tudja. A zsoltár a diakóniai lelkület kettős képét rajzolja meg, egyfelől a szolgálatot vállaló, másfelől a szolgálatra szoruló lélek megmutatásával, valamint a kettőnek egységbe foglalásával. (Csomasz Tóth K.) Más ismertető