Az ének szövege
- Jer, dicsérjük az Istennek Fiát, / A szép Szűznek áldott szent magzatját, / E világnak édes Megváltóját, / Bűnösöknek kegyes szószólóját.
- Jézus Krisztus, kegyelmes Megváltónk, / Úr Istentől adatott tanítónk, / Szent Atyáddal felséges megtartónk, / Szentlélekkel mi megigazítónk!
- Téged vallunk hatalmas Istennek, / Kezdet nélkül való természetnek, / Szent Atyáddal egy örök Istennek: Szentlelkétől lelkeztél Istennek.
- Felöltözél az emberi testbe, / E világra jövél miközinkbe, / Igaz hitet adál mi szívünkbe, / Új világot gerjesztél lelkünkbe’.
- Szent véreddel minket te megváltál, / Bűneinkből szépen kitisztítál, / Szentlélekkel megvilágosítál, / És Atyádnak kedvébe juttattál.
- A keresztfán érettünk meghaltál, / Harmadnapra ismét feltámadtál, / Mennyországban felmagasztaltattál, / Tisztességgel megkoronáztattál.
- Azért vallunk téged Királyunknak / És örökké való Főpapunknak, / Isten előtt minden gyámolunknak, / E világon minden oltalmunknak.
- Te vagy nékünk mi nagy igazságunk, / Jámborságunk és ártatlanságunk, / Te vagy nékünk szentségünk, váltságunk, / Isten előtt örök boldogságunk.
- Te vagy nékünk a mi reménységünk, / E világon mi nagy tisztességünk, / Isten előtt minden dicsőségünk, / Mennyországban örök üdvösségünk.
- Ó, Istennek drága kincstartója, / Szentléleknek rajtunk nyugtatója, / Nyomorodott árvák megtartója, / Mi hitünknek megkoronázója.
- Ó, Istennek kedves áldozatja, / Kit jó szemmel megtekint az Atya, / És megmarad az ő jó illatja, / Mindörökké kedves foganatja.
- Édes Jézus, elődbe járulunk, / Széked előtt arccal leborulunk, / Keservesen tehozzád óhajtunk, / És nagy sírván mennybe felkiáltunk.
- Adjad nékünk a te Szentlelkedet, / Terjesztessed a te szent igédet; / Ismerjünk meg mindnyájan tégedet, / Dicsérhessük a te szent nevedet.
- Tekints reánk most a magas mennyből, / Látogass meg királyi székedből, / Tégy jól vélünk kegyelmességedből, / Ments meg minket keserűséginkből.
- Vigasztald meg a mi siralminkat, / Teljesítsd be mi kívánságinkat; / Mi is néked hálaadásinkat, / Bemutatjuk mi áldozatunkat.
- Édes Jézus, néked hálát adunk / Jóvoltodért és felmagasztalunk, / Ajándékot elődbe mutatunk, / Dicséretet te nevedre mondunk.
- Dicsértessék az Atya Úr Isten, / Dicsértessék a Fiú Úr Isten, / Dicsértessék a Szentlélek Isten, / Szentháromság, egy örök Úr Isten!
szöveg: Batizi A., 1560 | dallam: Debrecen, 1778
Az ének elragadtatott, költői Krisztus-himnusz, a magyar reformáció első nemzedékétől származó legszebb énekeink egyike. Aki egyszer csupán annyi fáradságot vesz magának, hogy figyelmesen, ízlelgetően, vers vagy imádság gyanánt elolvassa, az lehetetlen, hogy kivonja magát a hatása alól. Szól először Krisztus messiási voltának megvallásáról, az Ő áldozatáról és dicsőségéről, majd könyörgésbe megy át és végül a Szentháromságot dicsőítő doxologiával végződik. (Csomasz Tóth K.) Az 1-6. versek Jézus messiási küldetéséről szól, ezt valljuk meg és magasztaljuk a második szakaszban (7–11.), melyet alázatos könyörgés (12–15.) és záró doxológia © (16–17.) követ. További énekismertető.