Az ének szövege
- Várván vártam a felséges Urat, / És íme, hozzám fordula,
Kegyelmesen meghallgata, / És rajtam megmutatá jóvoltát.
Kivett a mély veremből / És a sáros fertőből,
És én lábaimat
Szép egyenes kőre / Bizton felhelyezte,
Vezérlvén utamat. - Ő adott számba új énekeket / Istenünk dicséretire,
Hogy akik hallgatnak erre, / Higgyék és féljék ő Istenüket.
Boldog, aki az Úrban / Bízik, fejét elhajtván
A kevély népektől,
Kiknek minden dolguk / Hazugságra hajlók:
Tőlük távol kerül. - Csudatételidnek sok ő száma, / És nagy bölcs gondolatidnak,
Hozzánk való jóvoltodnak / Sokságát senki meg nem mondhatja.
Ha elkezdem számlálni, / Nem tudom kimondani,
Mert te nem kívántad
A sok áldozatot, / De hogy fogadjak szót,
Fülem megnyitottad. - Égő áldozat nincsen kedvedben, / A bűnért valók sem kellők.
Akkor mondom: Ím eljövök, / Rólam írás van a törvénykönyvben:
Hogy akaratod tegyem, / Én kegyelmes Istenem!
A te törvényedben
Gyönyörködik lelkem, / És örvendez szívem
A te szent igédben. - Nagy sok népeknek seregeiben / Te igazságod hirdettem,
Meg nem tartóztattam nyelvem; / Jól tudod, hogy én minden időben
Jóvoltod magasztaltam, / Soha el nem hallgattam
Te üdvösségedet;
Hűséggel hirdettem, / Mindennek beszéltem
Nagy kegyességedet. - Uram, éntőlem irgalmasságod / Ne vond meg, tarts meg kegyesen,
És igazságod őrizzen: / Számtalan gonosz reám áradott!
Sok baj engem körülvett, / Nagy sok ínség reám jött,
Melynek nincsen száma,
Mint hajam szálinak, / Mik fejemen vannak;
Szívem is elhagya. - Már tebenned mind örvendezzenek, / Akik keresnek tégedet,
Kívánják üdvösségedet, / Azt mondván: Dicsőség az Istennek!
Noha én szegény vagyok, / És én szükségim nagyok,
De rám gondot visel
Az Úr, én megtartóm, / Jöjj el, szabadítóm,
Úr Isten, ne késsél!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Meghallgatható dallama