Az ének szövege
- Ismét egyik esztendeje, / Istentől kimért ideje
Telék el a mulandóságnak:
Az égi testek órája / Lefolyván, lett új példája
A közös változandóságnak;
Elmúlt vége, mint kezdete, / Már van csak emlékezete. - Boldog, ki csendes lélekkel, / És nem könnyező szemekkel
Tekinthet vissza folyására,
Ki ha magát megkérdezi, / Belső örömmel érezi,
Hogy szolgált ez jobbulására,
Hogy ment mind az ismeretben / Előbb, mind a szeretetben. - Boldog, kinek nem kell szánni / Elvesztett idejét, s bánni
Megbecsülhetetlen óráit,
Kinek hív emlékezeti / Elébe nem helyezteti
Helyrehozhatatlan hibáit,
Ki az időt megbecsülte, / A hivalkodást kerülte. - Tökéletességnek Atyja, / Az öröm szívemet hatja,
Valahányszor azt elgondolom,
Mely sok jókat vettem tőled! / De elrejtőzném előled,
Ha meg másrészről megfontolom:
Azokkal mily rosszul éltem, / Elvesztegetni nem féltem. - Minthogy azért te teheted, / Véghez egyedül viheted,
Hogy a jót akarjam és tégyem:
Engedd, hogy a múlt esztendőt / Mint már vissza nem jövendőt
Magamnak tükörül felvégyem;
A jót benne követhessem, / A rosszat elkerülhessem.
szöveg: Szentgyörgyvölgyi J., Debrecen, 1806 | dallam: P. Davantès, Genf, 1562 (84. zsoltár)