Digitális Református Énekeskönyv

39. Szívemben elvégezém, és mondám

zsolt-039.jpg

Az ének szövege

  1. Szívemben elvégezém, és mondám:
    Hogy magam megtartóztatnám,
    Hogy nyelvem olyan szót nem ejtene,
    Mely énnekem bút szerzene,
    Én számra erős féket vetettem,
    Míg a hitlen áll előttem.
  2. Én, mint a néma, veszteg hallgaték,
    Még a jóról sem beszélék,
    Sőt, fájdalmam is titkolnom kellett,
    Min sérelmem növekedett;
    Ég vala szívem, hogy meggondolám,
    Feltüzesedvén ezt mondám:
  3. Mutasd meg, Uram, éltemnek végét,
    És meddig éltetsz engemet,
    A napok számát jelentsd meg nekem!
    Míg e világon kell élnem,
    Mert időm nálad csak egyarasznyi,
    Előtted életem semmi.
  4. Bizony, mulandó semmi az ember,
    Ki magának sokat ígér!
    Mint az árnyék, az ember elmúlik,
    Mégis szorgalmatoskodik,
    Sokat gyűjt, és sok kincset rak össze,
    Nem tudja, kié lesz végre.
  5. Uram, hát nékem kiben kell bíznom?
    Nincs kívüled vigasságom!
    Ments ki engemet minden vétkemből,
    És a bolondok nyelvétől
    Őrizz meg, hogy ők ne csúfoljanak,
    Midőn ez ínségben látnak.
  6. Mint a néma, hallgatok erősen,
    Szájamat én fel sem nyitom;
    Tudom, hogy ezt mind te cselekedted.
    Ostorod rólam elvegyed!
    Mert kemény kezed nagy volta miatt
    Én minden erőm ellankadt.
  7. Mert amidőn megfedded az embert
    Az ő nagy gyarlóságáért,
    Azonnal elvész szép ábrázatja,
    Mint a molytól a szép ruha.
    Lám, az ember mely igen mulandó,
    Semmi dolga nem állandó.
  8. Hallgasd meg, Uram, könyörgésemet,
    Kérésemre ne légy siket!
    Mert előtted vendég és zarándok,
    Mint atyáim, olyan vagyok.
    Feddőn ne nézz rám, hadd vegyek erőt
    Az én elmúlásom előtt!

szöveg: Th. de Bèze, 1525 | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Kiemelt versek: 3–5., 8.

dallama énekismertető
Az ember semmi-voltának és múlandóságának tudatában vívódó lélek vallomása ez a zsoltár (Csomasz Tóth K.), melyben a mulandóság mellett a keresztyén reménység hangja is megszólal: Add tudtomra, Uram, életem végét, meddig tart napjaim sora, hadd tudjam meg, milyen mulandó vagyok! ... Árnyékként jár-kel itt az ember, bizony hiába vesződik. Gyűjtöget, de nem tudja, ki fogja hasznát venni. Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! (Zsolt 39,5,7-8) Nem véletlenül szerepel ajánlott, kiemelt versként az énekeskönyvi zsoltár 3-5. strófája.

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés