722. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz

Az ének szövege

1. Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,
   Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.
   Mi mondjuk, hogy miénk vagy, te vagy a név, a jel:
   Ó, szégyen, hogy te légy az, akinek várni kell.
2. Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz;
   Könnymarta kedves arcod oly búsan intve néz.
   Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár!
   Ó, bűnök szörnyű bűne, mely téged így kizár!
3. Ó, Jézus, szólsz, s a szívhez a szó szelíden ér:
   „Így bánsz velem? Teérted hullt testemből a vér!”
   Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már.
   Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár!

szöveg: W. W. How, 1867 | fordítás: Áprily L. | walesi dallam, Llangloffan, 1865

Az ének letöltése