Az ének szövege
- Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen
Már-már megindulok, hogy rád bízzam magam,
De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem,
Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram. - Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam,
A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem.
A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam,
És törvényed szerint nem éltem semmiben. - Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál:
Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved;
Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál,
Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet? - Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény,
S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok.
A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném,
De lelkem gyenge még, s jaj, összeroskadok. - Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed,
Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked.
Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged,
Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked. - Nagy Lelked élt, Uram, a prófétás időkben,
Az fénylett át a szent s apostol életén;
Áldj meg, s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven,
Hogy Jézust nézzem, és ővéle győzzek én.
szöveg: Dr. Lamouroux, 1834 | fordítás: Áprily L. | dallam: Ch. Urhan, 1834
Ott van az énekben a képmutatás nélküli bűnbánat, a tagadások és mulasztások miatti megszomorodás, a gyengeség és tehetetlenség beismerése. Az énekíró megtalálja a jó irányba változás egyetlen lehetséges útját is, ahogy az 51. zsoltár 14. versében Dávid kérte: „Az engedelmesség lelkével támogass engem” (Vizi I.) Bővebben
Megjegyzés: az eddigi nyújtott ritmusokat nélkülöző lejegyzés nem kényszerít a további versszakokban a szöveg ellenében történő ritmizálásra, de lehetővé teszi a szöveghez illő ritmizálást.