718. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy

Az ének szöveg

1. Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy;
   Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj!
   Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon,
   Úr Isten, el ne hagyj!
2. Ha a nehéz időkben Elcsügged a szívem,
   Vigasztalást igédben, Uram, te adj nekem!
   Ha kétség közt hányódom És mentségre nincs módom,
   Te tarts meg, Istenem!
3. A földön ha elvesztem Szerelmem tárgyait,
   Maradjon meg mellettem Szerelmed és a hit;
   Csak azt el ne veszítsem, Mi benned, ó, Úr Isten,
   Remélni megtanít!
4. Földi jó és szerencse Mulandó, mint magunk,
   De a hit drága kincse Örök és fő javunk;
   Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szüntelen:
   Élünk vagy meghalunk.
5. Uram, a nyomorultat, A gyöngét el ne hagyd,
   Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad!
   A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre:
   Úr Isten, el ne hagyd!

szöveg: Fejes I., 1903 | dallam: Kálmán F

Az ének letöltése