714. Tehozzád jövünk már, Istenünk

Az ének szövege

1. Tehozzád jövünk már, Istenünk, / Ne szóljon igéd hiába,
   A szívünk oly sötét, ó, segíts, / Élessze igéd világa!
   Áldd meg, ó, Uram az énekünk, / Legyen már csak tied életünk!
   Ne szóljon igéd hiába, / Ne szóljon igéd hiába.
2. Ha fülünk igédre nem figyel, / Lábunkkal járunk a sárba’.
   Vágyaink szakítnak Tőled el, / Nem fénylik mécsünk világa.
   Ó, Uram, templomod hadd legyen, / A szívünk megszentelt hely legyen!
   Ne szóljon igéd hiába, / Ne szóljon igéd hiába.
3. Ajkunkon hazugság bélyege, / Megrontott életünk átka.
   Hogy állunk elődbe így, Uram, / Naponként Téged imádva?
   Nyisd meg a szemünk, hogy láthassunk! / Szenteld meg ajkunk, hogy áldhassunk!
   Ne szóljon igéd hiába, / Ne szóljon igéd hiába.
4. A szívünk összetört, ó, Uram, / Itt állunk előtted gyászba’.
   A mélyből hozd ki az életünk, / Ne szóljon igéd hiába.
   Áldd meg az igét, hogy érthessük, / Dicsérve Tégedet, élhessünk,
   Ne szóljon igéd hiába, / Ne szóljon igéd hiába.

szöveg és dallam ismeretlen eredetű

Meghallgatható gyülekezeti énekként

Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. (Ézs 55,6-8)

Az ének letöltése