Az ének szövege
- Már véget ért a nap, mit adtál, / Urunk, az éj is tőled jő,
Víg ének szárnyalt reggel hozzád, / Most téged áld az estidő. - De hála; ébred ott az Egyház, / Hol fényre fordul földgolyónk,
Nem szűnik, ím, az őrségváltás, / Míg éj borul, vagy nap ragyog. - Most épp egy távol partot érve / A hajnal támaszt új napot,
Friss ének szól Istent dicsérve, / Nem halkul el, és el nem fogy. - A nap, míg minket küld pihenni, / Felébreszt más testvéreket,
Kik új erővel áldva zengik / Te sok, csodás, nagy tettedet. - Szent trónod áll, és zeng a hála, / Dicsérve téged szüntelen,
Országok tűnnek rég a múltba, / De szent uralmad végtelen.
szöveg: J. Ellerton, 1870 | az ének másik változata: 702 | fordítás: Vizi I. | dallam: St. Clement, Cl. C. Scholefield, 1874
Meghallgatható magyarul, angolul