Az ének szövege
- Fölkelt immár a szép hold, / A csillagezres égbolt
Oly tisztán tündököl;
Az erdő áll sötéten, / S fehér köd künn a réten
Csodásan száll a légbe föl. - Mély csend borult a földre, / S mit alkony leple föd be,
Meghitten integet,
Mint nyájas, tiszta hajlék, / Hol nappalodnak terhét
Kialhatod, feledheted. - Nem látod-é a holdat? / Fél arca int, mosolyg csak,
Pedig kerek, egész.
Van sok, mit itt az ember / Nem lát jól földi szemmel,
És oktalan nevetni kész. - Mint gyenge, földi férgek, / Kik bűn útjára tértek,
Mi nem sokat tudunk,
Sok csalfa képet űzünk, / Sok furfangot kifőzünk,
S a céltól csak messzebb jutunk. - Ó, add, üdvöd keressük, / Ne a mulandót lessük,
Ne kössön fénye meg;
Hagyj egyszerűvé válni, / S előtted élni, járni,
Mint vidám, boldog gyermekek. - Ha jő a végső óra, / Fordítsd a kínt is jóra.
És adj szelíd halált;
Ha innen elvezetsz te, / Ó, hadd jutunk egedbe,
Úr Istenünk és jó Atyánk!
szöveg: M. Claudius, 1779 | fordítás: Vargha Gy.-né | dallam: J. A. P. Schulz, 1790