Az ének szövege
- Gyarló testünk porrá lészen, / Mivel porból vétetett.
A halál vár kit-kit készen, / Mert halálra született.
A bennünk levő bűnért / Ezzel fizetjük a bért:
Minden nap, sőt minden óra / Emlékeztet koporsóra. - Sírva jöttünk e világra. / Sírás közt költözünk el.
De ha jutunk boldogságra, / Semmit se vesztettünk el.
Bár panasz tölti szánkat, / Míg megfutjuk pályánkat,
Bár e földön csak bujdosunk: / Lesz mennyben örök városunk. - Hadd menjen hát kiköltözött / Lelkünk jobb hazájába.
Testünk a halottak között / Hadd nyugodjék sírjába’:
Nem alszik el örökre, / Még boldogabb időkre
Tartatik a sír fenekén, / Biztatást innen veszek én. - Eljön egykor amaz óra, / Melyben a gyász-sírhalmok
Megnyílnak trombitaszóra, / S elvész minden hatalmok.
Akkor majd lelkünk, testünk / Elveszi, mit kerestünk;
Szemünk téged is meglát ott, / Kit most innen elbocsátott.
szöveg: Debrecen, 1819 | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551 (42. zsoltár)