Digitális Református Énekeskönyv

36. A gonoszon gondolkodván

zsolt-036.jpg

Az ének szövege

  1. A gonoszon gondolkodván,
    Eszembe veszem azt nyilván,
    Hogy Istenre nincs gondja.
    Magában felfuvalkodik,
    Bűneitől meg nem szűnik,
    A híveket utálja.
    Hamis és hazug beszéde,
    Jó tanúsághoz nincs kedve,
    És nem jár igazsággal;
    Hívságot gondol ágyában,
    Foglalatos gonosz útban,
    Semmi bűnt ő nem utál.
  2. Égig ér, Uram, hűséged,
    És a te nagy kegyességed
    Mind a felhőkig felhat.
    Mint a hegy, te igazságod,
    Törvényed mélység, megtartod
    Az embert és a barmot.
    Kegyességed jóakarat,
    Azért te szárnyaid alatt
    A hívek meghúzódnak,
    Kik jól megelégíttetnek,
    És bőséggel részeltetnek
    Javaival házadnak.
  3. Nálad az élet kútfeje,
    Világodnak nagy ő fénye,
    Mely nekünk szépen fénylik.
    Bővítsd rajtuk kegyességed,
    Akik jól ismernek téged,
    Szívvel neved tisztelik!
    Ne hagyd, hogy a kevély lába
    Rám rohanjon, és hatalma
    Letapodjon a földre;
    Adjad, hogy a kegyetlenek
    Elessenek, süllyedjenek,
    Fel se keljenek többé!

szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: M. Greiter, Strasbourg, 1525

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés