Az ének szövege
- A gonoszon gondolkodván,
Eszembe veszem azt nyilván,
Hogy Istenre nincs gondja.
Magában felfuvalkodik,
Bűneitől meg nem szűnik,
A híveket utálja.
Hamis és hazug beszéde,
Jó tanúsághoz nincs kedve,
És nem jár igazsággal;
Hívságot gondol ágyában,
Foglalatos gonosz útban,
Semmi bűnt ő nem utál. - Égig ér, Uram, hűséged,
És a te nagy kegyességed
Mind a felhőkig felhat.
Mint a hegy, te igazságod,
Törvényed mélység, megtartod
Az embert és a barmot.
Kegyességed jóakarat,
Azért te szárnyaid alatt
A hívek meghúzódnak,
Kik jól megelégíttetnek,
És bőséggel részeltetnek
Javaival házadnak. - Nálad az élet kútfeje,
Világodnak nagy ő fénye,
Mely nekünk szépen fénylik.
Bővítsd rajtuk kegyességed,
Akik jól ismernek téged,
Szívvel neved tisztelik!
Ne hagyd, hogy a kevély lába
Rám rohanjon, és hatalma
Letapodjon a földre;
Adjad, hogy a kegyetlenek
Elessenek, süllyedjenek,
Fel se keljenek többé!
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: M. Greiter, Strasbourg, 1525
Úgy vélem, a szent próféta, akit a gonosz és istentelen emberek bosszantanak és zaklatnak, először a romlottságukat panaszolja, majd menedéket keres Isten végtelen jóságában - írja Kálvin e zsoltár magyarázatában. Nemcsak az ének kezdősorában, de a továbbiakban is olyan szövegigazítások történtek, melyek segítik e gazdag tartalmú zsoltár megismerését és használatát.