Az ének szövege
- Mennyit zengi a lelki békét, / A szívek csendjét énekünk,
Bár künn kín és ínség üzenget / Sok hangos jajszóval nekünk.
Az óra, testvér, gyorsan elfut, / Az ember útja, sorsa zord,
Nincs rá időd, hogy álmodozva / A lelked meddőn tékozold. - Ebből az éhség csal ki könnyet, / Az ott a fagy miatt remeg,
Házad táján sorvadva élnek / éhes, lerongyolt gyermekek.
Az apjuk gyötrött mély szemében / A meghasonlás láza él,
Értük megmentő harcra kelni: / Elhívatás, testvéri cél. - Lelkek éjét oszlatni fénnyel: / Reád az Úr ezt bízta, lásd,
S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével / A bűnösnek szabadulást.
Az Isten vérét adta értünk; / Láttasd, hogy szent példája hat,
S hogy áldott útját járva hittel / Te is adod egész magad. - Adj éjt, napot, add át erődet, / Add kincsedet, add szívedet,
Rontó lelkek gáncsa nem árthat, / Győztes csak egy: a szeretet.
A Mester Lelke járt előtted, / Kitűzi most eléd a célt,
Munkára hát, ne késs, serénykedj / Megváltódért, Királyodért. - Áldott Jézus, a földre jöttél, / Vállaltál értünk szörnyű kínt;
Bárcsak tudnánk, igéd követve, / Mi is szenvedni, tűrni mind.
Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva / Átadjuk szívünket neked;
Hogy munkánk éljen és teremjen: / Gyújtsd fel bennünk szerelmedet!
szöveg: Th. Monod | fordítás: Áprily L. | dallam: G. Franc, Genf, 1551 (66. zsoltár)