Az ének szövege

1. Perelj, Uram, perlőimmel,
   Harcolj én ellenségimmel,
   Te paizsodat ragadd elő!
   Én segedelmemre állj elő!
   Dárdádat nyújtsd ki kezeddel,
   Ellenségimet kergesd el!
   Mondjad ezt az én lelkemnek:
   Tégedet én megsegítlek!
2. Gyászban jártam lehorgadva,
   Mint ki az anyját siratja,
   De ők szomorú esetemen
   Örülnek, és gyűlnek seregben.
   Hát mögül a gonosz népek
   Engemet szörnyen nevetnek;
   Ártatlan lévén, nem szánnak,
   Sőt, csúfolnak és szaggatnak.
3. A képmutató ostobák
   Fogukat rám csikorgatják;
   És rajtam nagy csúfságot űznek,
   Kik csak rágalmazni szeretnek.
   Uram, míg nézed ezeket?
   Jövel, tartsd meg én lelkemet!
   Egyedül voltom tekintsd meg,
   Ez oroszlánoktól ments meg!
4. Dicsérlek téged szüntelen
   Nagy sűrű gyülekezetben,
   És nagy, roppant sereg nép előtt
   Téged dicsérlek minden fölött.
   Ne engedd, hogy örüljenek,
   Akik ok nélkül gyűlölnek;
   Ellenségimet fordítsd el,
   Ne gúnyoljanak szemükkel.
5. Már azok énekeljenek,
   Kik igazamnak örülnek,
   Mondván: Hála legyen az Úrnak,
   Ki nyugalmat ád szolgájának!
   Én nyelvem igazságodat,
   Hirdeti nagy jóvoltodat;
   Dicséretedet nagy híven
   Éneklem minden időben.

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Kiemelt versek: 1., 4–5.

Az ének letöltése