Az ének szövege
- Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban megállni nagy veszély.
Hát merítsünk erőt A menny felé sietni,
Nem állva meg pihenni A boldog cél előtt. - A keskeny útra térünk, ne rettentsen meg az;
Ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hogy hű s igaz.
Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva,
Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé. - Óemberünk ha szenved, az jó nekünk, tudom;
Ki vérnek, testnek enged, az nem jár jó úton.
A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne:
Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át. - Zarándok módra járva, legyen kezünk üres;
Csak terhet vesz magára, ki pénzt, vagyont keres.
Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük,
Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt. - Az út el van hagyatva, borítja sok tövis;
Nehéz emelni rajta még a keresztet is.
De egy út van csupán, Így hát előre bátran,
Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után. - Úgy járunk itt, lenézve, mint ismeretlenek;
Sokan nem vesznek észre, hangunk se hallva meg.
De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja.
Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel. - Ha botlanak a gyöngék, segítsen az erős;
Hordjuk, emeljük önként, kin gyöngesége győz.
Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni,
A bajt vállunkra venni E földi élten át. - Menjünk vígan sietve, hisz utunk egyre fogy;
Nap megy napot követve, s a test majd sírba rogy.
Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük:
A láncot mind levetjük, S vár ránk az égi rész. - Elmúlik nemsokára a földi vándorút,
És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut.
Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek,
S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.
szöveg: G. Tersteegen, 1738 | fordítás: Vargha Gy.-né | dallam: J. G. Bastiaans, 1866