Az ének szövege
- Már elmégyek az örömbe, / Paradicsomnak kertjébe.
Leszek Istennek kedvébe: - Immáron beteljesedék, / Mit éltemben sokszor hallék:
Hogy még halálnak fizetnék. - Keresztyén hitnek jutalmát, / Már elvészem diadalmát:
Az életnek koronáját. - Lelkem Ábrahám keblében, / Testem is nyugszik a földben,
De vagyok nagy reménységben: - Onnét hogy még feltámadok, / Krisztus Jézussal vigadok;
Azért lelkemnek így szólok: - Siess a boldog városba, / Ahol neved be van írva:
A mennyeknek országába. - Drága szép lakóvárosunk, / Hol Istennel együtt lakunk;
Krisztus is örökös társunk. - E városnak boldogságát, / Tündöklését, gazdagságát,
Szentírás mondja mivoltát. - Abban, úgymond, nem szükséges / Napfény, s a hold felesleges:
Isten benne fényességes. - Keserűség, sem irigység, / Nincs ott sántaság, betegség,
Nincsen ott nyomorult vénség. - De mindnyájan feltámadván, / Leszünk erős állapotban
Krisztus ítélete után. - Ott nincs továbbá kevélység, / Nem uralkodik az éhség:
Szeretet lesz az elégség. - Leszünk hívek egy seregben, / Mind egyenlő dicsőségben,
Szent Pál mondja levelében. - Gerjedez együtt szerelmünk, / Istenünkhöz tiszteletünk;
Arról el nem feledkezünk. - Az angyalok, pátriárkák, / Apostolok és próféták:
Megismernek atyánk s anyánk. - De még nagyobbnak mondatik, / Hogy Isten velünk lakozik,
Kinek dicsőség adassék!
szöveg: Debrecen, 1791 | dallam: Lőcse, 1629