Az ének szövege
- Áldjad az Urat, áldjad, én lelkem,
Az Ő szent neve árad szét bennem,
Jósága nélkül hová kell lennem?
Kegyelméről is el ne feledkezzem! - Ő, ki feloldoz, Ő, aki gyógyít,
Koporsómból is életre szólít,
Mint egy büszke sast, akként megújít:
Nyújtván a szépség minden hordozóit. - Igazságot tesz nyomorultakkal,
Mert késedelmes Ő a haraggal,
Nem mindörökké büntet bajokkal,
Irgalmassága végül megvigasztal. - Az ég a földtől mily végtelenben,
Oly nagy a jóság benne szünetlen.
Atya könyörül gyermeki tetten,
Miként az Úr az Őtet félő lelken. - Már Ő tudja, hogy romló edények,
Hogy porból vagyunk mind, mi, szegények.
Életünk, mint a puszta füvének
Napjai: minden széltől elenyésznek. - De az Úr kegye az Őt félőkön,
Öröktől fogva tartó, s örökkön,
S fiak fiain, mind, kik a földön
Szent frigyét őrzik, nehogy az megtörjön. - Az Úr pediglen fönn a mennyekben,
Trónol, mert jussa vagyon mindenben.
Áldjad az Urat, áldjad én lelkem,
Kegyelméről is el ne feledkezzem!
Zsolt 103 | szöveg: Sumonyi Z. | dallam: Gryllus D.
A mai zsoltárok első darabjait 1995 nyarán kezdtük írni Sumonyi Zoltánnal a Tiszadobi Ökumenikus Táborban, ahol egy hétig Dávid királyról olvastunk és beszélgettünk. (Gryllus D.) A dal kíséretének megtanítása