Az ének szövege
- Nosza, ti, istenfélő hívek, / Örvendezzetek az Úrnak,
Mert illik, hogy őtet dicsérjék, / Kik örülnek igazságnak!
Áldjátok azértan / Hangos citerákban! / Az Úr áldassék!
Lantban, hegedűben, / Cimbalmi zengésben / Magasztaltassék. - Énekeljetek néki vígan / Gyönyörű szép új éneket!
Szép muzsikáló szerszámokkal / Mondjatok ékes verseket!
Igaz ő mondása, / Állhatatos dolga: / Amit az Úr szól,
Megáll igazságban, / Minden ő dolgában / Cselekeszik jól. - Ő szereti az igazságot, / És ítélete kegyelmes,
Dolgában tart irgalmasságot, / Mellyel mind e világ teljes.
Az Úrnak igéje / Egeket teremte, / Melyeket ott fenn
Szájának lelkével, / Nagy szép seregekkel / Szerze ékesen. - Az Úr Isten mint egy tömlőbe / Szorítja a tenger vizét,
Elrejti, mint egy kincses helybe, / Ő mondhatatlan mélységét.
Minden földi népek, / Az Urat féljétek! / Mind e világon
Valakik hol laktok, / Őtőle tartsatok / Szorgalmatoson! - Mert mihelyt ő csak egy igét szól, / Azonnal meglészen minden,
És valamit ő megparancsol, / Nagy hamarsággal meglészen.
Pogányok tanácsát / És minden szándékát / Az Úr megtöri,
Magukban a népek, / Amit elvégeznek, / Semmivé tészi. - De az Úr Istennek tanácsa / Megmarad most és örökre,
És megáll minden gondolatja, / Kiterjed minden időkre.
Boldog az a nemzet, / Ki ily Urat szeret / Mint ő Istenét;
Boldog a nemzetség, / Kit kedvel e Felség / Mint örökségét. - Az Úr Isten a magas mennybül / Alátekint szemeivel,
E világra néz onnan felül / Minden nemzetekre széjjel.
Szép palotájábul / Szeme reánk fordul, / E széles földre;
Nagy dicsőségesen, / Vigyáz nagy fényesen / Az emberekre. - Aki ő gyors lovában bízik, / Megcsalatkozik dolgában,
Ki erős karjával dicsekszik, / Meg nem tartatik a hadban;
De a nagy Úr Isten / Népére szünetlen / Néz szemeivel;
Akik benne bíznak, / Hozzá folyamodnak, / Nem felejti el. - Gondot tart rájuk, s a haláltól / Megtartja őket éltükben,
Szükségtől és éhenhalástól / Őrzi ínséges időben.
Lelkünk azért várja, / Szüntelen óhajtja / Az Úr oltalmát,
Ki paizsul végre / Eljő segítségre, / Ád diadalmat. - Őbenne azért a mi szívünk / Igen örvendez szüntelen,
Mert ő minékünk reménységünk, / És bízunk ő szent nevében.
Nagy kegyelmességed / Mirajtunk bővítsed, / Légy mi gyámolunk!
Ne hagyj szükségünkben, / Segíts meg éltünkben, / Mert téged várunk!
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Strasbourg, 1545
Kiemelt versek: 1–3., 8–10.
Meghallgatható dallama
A húsvét ünnepét követő második - Misericordia - vasárnap a 33. zsoltár 5-6.verséből nyerte nevét, melynek megfelelő sorát így próbáltuk érthetőbbé tenni: "Ő szereti az igazságot, és ítélete kegyelmes." (3. v) Csaknem minden versben fellelhető további szövegváltozás, melyek a a jobb éneklést és a megértést segítik. Énekismertető