Az ének szövege
- Hadd zengjen énekszó, / Fel, égig ujjongó,
In dulci iubilo, / Hadd zengjen énekszó
Jászolágyon szunnyad / Az édes Megváltó,
Ott fénylik ő, az új nap, / Kit várva vártunk rég.
Kezdet ő és vég, / Kezdet ő és vég. - Mint gyenge gyermek ő / E bűnös földre jő.
Várva várlak téged, / Te mennyből érkező.
Hozz vigaszt, békességet! / Úr Jézus, itt e szív:
Térj be, egyre hív, / Térj be, egyre hív. - Ó, lelkem, áldva áldd / Megváltód irgalmát!
Vádolt bűnöd átka, / A poklok mélye várt,
De Jézus, ím, kitárta / A mennynek ajtaját,
S üdvösséget ád, / Üdvösséget ád. - Új ének merre cseng? / Az égi fényben fent
Kél a halleluja, / És ujjong minden szent,
És szól a hárfa húrja, / Az angyalének zeng,
Bár ott lennék fent, / Bár ott lennék fent!
szöveg és dallam: In dulci iubilo, latin–német ének, 14. sz. | fordítás: Túrmezei E.
Meghallgatható gyülekezeti énekként / Bach-korálként (németül)
Késő középkori, eredetileg kétnyelvű - latin és anyanyelvű - karácsonyi ének, melyet világszerte, protestáns vidékeken ma is így használnak; ezt jelezzük szimbolikusan a latin kezdősor megtartásával.
Már az 1. versszak úgy beszél a jászolban szunnyadó Megváltóról, mint fényes Napról, aki a világ világossága. A következőkben a „mennyből érkező gyermek” békességet és vigaszt hoz nekünk, s kitárja számunkra a mennynek ajtaját. A záró, 4. versszak pedig az égiek lelkendező örömét idézi, ahol angyalének zeng és ujjong minden szent, és szól a hárfa húrja, meg a halleluja. (Draskóczy L.)
A mondanivaló mellett figyeljünk az ének tempójára is! A 6/4-es ütemmutató fölötti pontozott fél értékű kiskotta azt jelzi számunkra, hogy egy ütemben tulajdonképpen csak két mérőütés van.