Az ének szövege
- Hogy eljött az időknek teljessége, / Bétölt már minden szentek reménysége; / Kit régtől fogva minden szent vára: / A Fiú testet öltött magára. / Nyilván lett hozzánk Isten jó szándéka: / Ím, emberek közt van az ő hajléka; / E világ teljességgel megavult, / De Jézus eljöttével megújult.
- Uraknak Ura értem lett szolgává, / Tévén én dolgom a maga dolgává. / Ami a testnek nem volt lehető, / Elvégzi Jézus, mindent tehet ő. / Ó, mint szerette Isten e világot! / Számára nevelt egy szép szál virágot. / Ma fakadt fel az élet kútfeje, / És megvirágzott Áron vesszeje.
- Ezáltal a kegyelmi frigy felépült, / Hogy halál árnyékában amely nép ült, / Láthasson szép nagy világosságot, / A bűnös is nyerhessen váltságot. / Eljött, hogy a békességet hirdesse, / Hogy az elveszett juhot megkeresse, / Hogy az ördögnek dolgát elrontsa, / Hogy értem drága vérét kiontsa.
- Ó, Isten, hozzám kötéd így magadat, / Hogy értem küldéd világra Fiadat, / Sok gonoszságom nem tekintetted, / Veszendő sorsom szívedre vetted. / Nem gondolál szent gyönyörűségeddel, / Csak azzal, hogy jót tégy ellenségeddel; / Csuda, hogy annak Istene lettél, / Kinek teljességgel nem kellettél.
- Már megítélted szegény lelkem perét, / Rám árasztottad szerelmed tengerét; / Végét nem érem én e mélységnek, / Angyalok is csak rebegnek ennek: / Ó, nagy szeretet, melyhez hasonló nincs! / Ha lett volna még Istennél nagyobb kincs, / Nem tartózkodott volna iránta; / Ez volt a legtöbb; nékem ezt szánta.
- E kedves vendéget már mint fogadjam? / Dávid Fiának immár mimet adjam? / Ha nincs a vendégházakban helyed, / Ímhol van szívem, itt hajtsd le fejed. / Hagyd ott a barmot, jászolt és istállót, / Hadd nyerjelek meg, mennyből hozzám szállót! / Itt szállj, galambom, karjaim készek, / E száraz fán vár egy üres fészek.
- Kereslek, Uram, engem te is keress; / Szeretlek, tudod, ó, hát te is szeress! / Tedd egy szívvé szívemet szíveddel, / Ejts rabul engem hívó szemeddel. / Vonj, hogy Atyádhoz általad mehessek, / Élj bennem, benned hogy én is élhessek! / Ó, Uram, tőled hová mehetnék? / Elveszném, tiéd ha nem lehetnék.
szöveg: Szőnyi B., 1762 | dallam: G. Franc, Genf, 1542 (8. zsoltár)
Énekelhető a 32. zsoltár (Ó, mely boldog az oly ember éltében) dallamára is.
Meghallgatható: dallama
Énekeskönyvünk egyik legszemélyesebb Krisztus-élményt nyújtó, legköltőibb, mégis méltatlanul elfeledett éneke! E gyönyörű, hitvallásos éneket eddig azért nem használtuk, mert nem volt ott a dallama, másrészt a megadott dallam sem közismert. Most a 8. zsoltár dallamával énekelhetjük, mellyel szinte szárnyra kap Szőnyi Benjámin hódmezővásárhelyi lelkész szövege. Mivel a 8. zsoltár csak négysoros dallam, kétszer kell elénekelni a 8 soros szövegre.
Szőnyi szövegeit egyszerre jellemzi a biblikusság és a személyes mondanivaló – jó példája ennek a Kapuk, emelkedjetek adventi dicséret – mely a magyarországi pietizmus egyik legfontosabb költőjévé avatja őt. A hét tartalmas versszakból figyeljünk a negyedikre, mely a karácsony titkát a legmélyebben és legmeghatóbban így ragadja meg: Nem gondolál szent gyönyörűségeddel, Csak azzal, hogy jót tégy ellenségeddel; Csuda, hogy annak Istene lettél, Kinek teljességgel nem kellettél.
Elolvasható az ének részletesebb ismertetője itt.