Az ének szövege
- Uram, én csak tebenned bíztam,
Őrizz meg kegyesen, / Ne essem szégyenben!
Te igazságod fordítsd hozzám,
És tarts meg jóvoltodból, / Ments ki nagy nyavalyámból! - Hajtsd énhozzám, Uram, füledet,
Ó, én üdvösségem! / Siess, tarts meg engem!
Mutasd meg nagy erősségedet,
Légy én erős kőváram, / Melyben bátran lakhassam! - Te vagy kősziklám, erősségem:
Szent nevedért kérlek, / Vezérelj, hogy éljek!
Szabadíts ki a tőrből engem,
Melyet énnékem vetnek, / Mert megtartómnak hiszlek! - Kezedbe ajánlom lelkemet,
Mert nagy ínségemben / Megtartál, Úr Isten.
Azoktól elvonom szívemet,
Akik élnek hívságban; / És csak bízom Uramban. - Örvendezek nagy vigasságban,
Vigadok szívembe’, / Irgalmadra nézve.
Ha megtekintesz bajaimban,
Szívemet megismered, / Sérelmét megenyhíted. - Nem hagysz te engemet kezükben
Én ellenségimnek, / Kik engem gyűlölnek,
Sőt, minden ellenségim ellen
Utat adsz lábaimnak, / Hogy meg ne akadjanak. - Orcádat világosítsd rajtam,
És szolgáddal tégy jól / Te nagy irgalmadból,
Hogy soha meg ne csúfoltassam,
Mert tehozzád kiáltok, / Oltalmat tőled várok! - Jóvoltod felette igen nagy,
Mit tartasz híveknek, / Akik téged félnek,
És csudaképpen irgalmas vagy,
Melyet azok jól látnak, / Akik tebenned bíznak. - Tenálad azokat elrejted,
Megőrzöd kegyesen / A kevélyek ellen.
Hajlékodba őket beveszed,
Hogy kegyetlenek nyelve / Őket meg ne sérthesse. - Dicsőség adassék az Úrnak,
Ki tart oltalmában, / Mint egy szép városban,
Melynek erős bástyái vannak,
Hogy aki abban lakik, / Senkitől nem bántatik. - Félelmes futásomban mondtam:
Tőled elvetettél, / Nem nézel szemeddel,
De nálad kegyelmet találtam,
Meghallád könyörgésem, / Megadád, amit kértem. - Az Urat szeressétek, szentek,
Ki megtart híveket, / Büntet kevélyeket!
Ő legyen néktek reménységtek!
Higgyétek szívetekben: / Megvigasztal az Isten.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Kiemelt versek: 1–3., 7–8.
Meghallgatható kórus-gyülekezet énekeként
Mondanivalójában igen gazdag zsoltár, melynek sorai között hétköznapi, emberi bajainkkal szembesülhetünk, ezeket tárja Isten elé könyörgésében a zsoltáros. Ehhez kapcsolódhatunk és a zsoltár szavai így válhatnak saját imádságunkká.
Az egyházi év böjti és azt előkészítő időszakában kiemelt fontosságot kap a földi vándorútról – mint versenypályáról (1Kor 9,24–27) – a kísértésben és nehézségekben is Istenre tekintő bizalomról szóló üzenet. Nagy ajándék, hogy Isten gyermekei e rögös, földi úton is a kegyelem fényében járhatnak. Ezt a megtartó, megőrző kegyelmet ábrázolja erős és biztos kősziklaként a zsoltár, mely az első nagyböjti vasárnapot megelőző úrnapjának – ősi hagyomány szerinti – kezdőénekében is megszólal. Bővebben
Szöveg igazítás történt a 4-6. és 11. versekben.