Az ének szövege
- Az Istennek szent angyala / Mennyekből hogy alászálla,
És a pásztorokhoz juta, / Nékiek ekképpen szóla: - Mennyből jövök most hozzátok, / És íme, nagy jó hírt mondok,
Nagy örömet majd hirdetek, / Melyen örvend ti szívetek. - E mai nap egy kis gyermek / Szűztől született tinéktek,
A gyermek szép és oly ékes, / Vigasságra kellemetes. - Már lehozta az életet, / Mely Istennél volt készített,
Hogy ti is véle éljetek, / Boldogságban örvendjetek. - Ez lesz néktek a jegy róla: / Ímé, fekszik a jászolban,
Ott megtaláljátok őtet, / Kitől menny, föld teremtetett. - Ez Úr Krisztus mi Istenünk, / Nyavalyáinkból kimentőnk,
Ő lészen az Üdvözítő, / Minden bűnünkből kivévő. - Nyílj meg, szívem, lásd meg jobban, / Ki fekszik itt e jászolban?
Ez a gyermek bizonyára / Az Úr Jézus, Isten Fia. - Jertek hát, mi is örvendjünk, / A pásztorokkal bémenjünk,
Lássuk, mit adott az Isten / Hozzánk való szerelmében. - Mindeneknek teremtője, / Miért vagy ily szegénységben?
Hogy fekszel az aszú szénán, / Szamár s ökrök közt aludván? - Nincs-é senki e világon, / Ki tégedet béfogadjon?
Nincsen-é meleg helyecskéd, / Sem gyengén rengő bölcsőcskéd? - Néked bársonyod s tafotád, / Aszú széna lágy párnácskád;
Noha nagy dicső király vagy, / Mostan ímé, mily szegény vagy! - Ó, én szerelmes Jézusom, / Édes megváltó Krisztusom!
Jövel, csinálj csendes ágyat, / Szívemben magadnak házat! - Ó, kedves vendég, nálam szállj, / Bűnömtől ne iszonyodjál,
Jöjj be hozzám, te szolgádhoz, / Szegény megtérő juhodhoz! - Én lelkemnek rejtekébe, / Zárkózz emlékezetébe,
Hogy el ne felejthesselek, / Sőt, örökké dicsérjelek! - A mennyei magas égben / Istennek dicsőség légyen,
Ki szent Fiát küldé értünk, / Hogy Megváltónk lenne nékünk.
szöveg: M. Luther, 1535 | fordítás: Ráday-graduál, 1633 körül | dallam: Debrecen, 1774