Digitális Református Énekeskönyv

147. Az Urat dicsérjétek, mert jó

zsolt-147.jpg

Az ének szövege

  1. Az Urat dicsérjétek, mert jó, / És az Istent dicsérni méltó;
    Kedves dolog az Úr Istennél, / Hogy őtet dicsérjék egy szívvel,
    Mert Jeruzsálemet az Isten / Megépíti nagy kegyelmesen,
    Ismét az Izráel nemzetjét, / Összegyűjti eloszlott népét.
  2. Töredelmes szívet meggyógyít, / Megsebzett lelket ő megenyhít,
    Békötözi az ő sebüket, / Megkönnyebbíti sérelmüket.
    A csillagokat megszámlálja, / És azoknak számát jól tudja,
    És mindeniket úgy ismeri, / Hogy tulajdon nevén nevezi.
  3. Nagy a mi Urunk, az Úr Isten, / És nagyobb nála semmi nincsen;
    Erőssége kimondhatatlan, / Bölcsessége számlálhatatlan.
    Az alázatost felemeli, / A szelídeket erősíti,
    Megalázza a hitleneket, / A földre legyalázza őket.
  4. Inkább azokban gyönyörködik, / Kik igazán csak őtet félik,
    Kik teljes szívből kegyes voltát, / Remélik mindenkor irgalmát.
    Dicsérd, Jeruzsálem, az Urat, / Felmagasztaljad nagy hatalmát,
    E kegyes Urat, ó, szent Sion, / Te is dicsérd áhítatoson!
  5. Jákóbnak adta szent igéjét, / Hogy ahhoz szabja az életét;
    Törvényit adta Izráelnek, / Hogy ők azok szerint éljenek.
    Nem tett így semmi pogány néppel, / Nem látta őket ily szentséggel,
    Szent szerzésit ők nem ismerték, / Halleluja néki mondassék!

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562

Az éneke letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés