147. Az Urat dicsérjétek, mert jó

Az ének szövege

1. Az Urat dicsérjétek, mert jó, / És az Istent dicsérni méltó;
   Kedves dolog az Úr Istennél, / Hogy őtet dicsérjék egy szívvel,
   Mert Jeruzsálemet az Isten / Megépíti nagy kegyelmesen,
   Ismét az Izráel nemzetjét, / Összegyűjti eloszlott népét.
2. Töredelmes szívet meggyógyít, / Megsebzett lelket ő megenyhít,
   Békötözi az ő sebüket, / Megkönnyebbíti sérelmüket.
   A csillagokat megszámlálja, / És azoknak számát jól tudja,
   És mindeniket úgy ismeri, / Hogy tulajdon nevén nevezi.
3. Nagy a mi Urunk, az Úr Isten, / És nagyobb nála semmi nincsen;
   Erőssége kimondhatatlan, / Bölcsessége számlálhatatlan.
   Az alázatost felemeli, / A szelídeket erősíti,
   Megalázza a hitleneket, / A földre legyalázza őket.
4. Inkább azokban gyönyörködik, / Kik igazán csak őtet félik,
   Kik teljes szívből kegyes voltát, / Remélik mindenkor irgalmát.
   Dicsérd, Jeruzsálem, az Urat, / Felmagasztaljad nagy hatalmát,
   E kegyes Urat, ó, szent Sion, / Te is dicsérd áhítatoson!
5. Jákóbnak adta szent igéjét, / Hogy ahhoz szabja az életét;
   Törvényit adta Izráelnek, / Hogy ők azok szerint éljenek.
   Nem tett így semmi pogány néppel, / Nem látta őket ily szentséggel,
   Szent szerzésit ők nem ismerték, / Halleluja néki mondassék!

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562

Meghallgatható dallama

Az éneke letöltése