Az ének szövege
- Dicsérlek, Uram, tégedet, / Mert te megtartál engemet,
És kegyesen felemelél, / Ellenségimtől megmentél,
És meg nem engedéd azoknak, / Hogy ínségemen vigadjanak. - Hogy felkiálték tehozzád, / Betegségem meggyógyítád,
És hogy én csaknem a sírba, / Esném a halál torkába:
Ismét feltámasztál engemet, / Pokoltól megmentéd lelkemet. - Istenes hívek és szentek, / Az Úrnak énekeljetek,
Áldjátok őtet mindvégig, / Mert nem haragszik sokáig,
Az ember alig gondolhatja, / Mily hamar elmúlik haragja. - De az ő kegyelmessége / Rajtunk megmarad örökre.
Néha oly dolgom érkezik, / Min este szívem bánkódik,
De reggel, mihelyen felkelek, / Azonnal víg örömet lelek.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Meghallgatható dallama
A húsvétot követő hét egyes egyházakban fényes vagy fehér hét nevet kapta. Az ünnep nyolcadik napja Fehérvasárnap, mert az óegyházi szokás szerint húsvét éjszakáján megkereszteltek ekkor vetették le fehér ruhájukat. A 30. zsoltár - e naphoz kapcsolódva - hálaadás az életért és Isten szabadításáért: "Magasztallak, Uram, mert megmentettél. ... kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba." (Zsolt 30,1,3) Bővebb ismertető