Digitális Református Énekeskönyv

146. Áldjad, én lelkem, az Urat

zsolt-146.jpg

Az ének szövege

  1. Áldjad, én lelkem, az Urat, / Hirdessed dicséretét!
    Az Istennek adok hálát, / Valamíg engem éltet.
    Én az Úrnak éneklek / Mindaddig, míglen élek.
  2. Ne légyen bizodalmatok / Földi fejedelmekben,
    Egy emberben se bízzatok, / Kiben segítség nincsen!
    Mihelyt lelke kimégyen, / Menten hamuvá lészen.
  3. Minden dolga és szándéka / Elvész azon nap vele.
    Boldog, akinek oltalma / A Jákóbnak Istene;
    Akinek mindenekben / Reménysége az Isten.
  4. Ki a mennyet és a földet / És a tengert teremté,
    És ezekben mindeneket / Nagy hatalmával szerze,
    Igazsága, hűsége / Megmarad mindörökre.
  5. Akik méltatlan szenvednek, / Megmenti a jó Isten,
    A nyomorult éhezőknek / Ő ád eledelt bőven,
    A foglyokat kihozza, / Rabságból kioldozza.
  6. És a világtalanoknak / Megnyitja ő szemüket;
    Akik immár ellankadnak, / Megtámogatja őket,
    Mert az igazat híven / Szereti az Úr Isten.
  7. Veszedelmében megmenti / Ő a szegény jövevényt;
    Az árvákat megsegíti, / Rájuk kegyesen tekint;
    A bánkódó özvegyek / Tőle megenyhíttetnek.
  8. A hitleneket megrontja, / Ösvényüket elvesztve,
    De megáll az ő országa / Most és minden időbe’.
    Ó, Sion, a te Urad / Mindörökké megmarad!

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés