Az ének szövege
- Áldjad, én lelkem, az Urat, / Hirdessed dicséretét!
Az Istennek adok hálát, / Valamíg engem éltet.
Én az Úrnak éneklek / Mindaddig, míglen élek. - Ne légyen bizodalmatok / Földi fejedelmekben,
Egy emberben se bízzatok, / Kiben segítség nincsen!
Mihelyt lelke kimégyen, / Menten hamuvá lészen. - Minden dolga és szándéka / Elvész azon nap vele.
Boldog, akinek oltalma / A Jákóbnak Istene;
Akinek mindenekben / Reménysége az Isten. - Ki a mennyet és a földet / És a tengert teremté,
És ezekben mindeneket / Nagy hatalmával szerze,
Igazsága, hűsége / Megmarad mindörökre. - Akik méltatlan szenvednek, / Megmenti a jó Isten,
A nyomorult éhezőknek / Ő ád eledelt bőven,
A foglyokat kihozza, / Rabságból kioldozza. - És a világtalanoknak / Megnyitja ő szemüket;
Akik immár ellankadnak, / Megtámogatja őket,
Mert az igazat híven / Szereti az Úr Isten. - Veszedelmében megmenti / Ő a szegény jövevényt;
Az árvákat megsegíti, / Rájuk kegyesen tekint;
A bánkódó özvegyek / Tőle megenyhíttetnek. - A hitleneket megrontja, / Ösvényüket elvesztve,
De megáll az ő országa / Most és minden időbe’.
Ó, Sion, a te Urad / Mindörökké megmarad!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Meghallgatható dallama