Az ének szövege
- Áldott az Úr, ki kezemet tanítja, / És ujjaimat a hadakozásra,
Áldott legyen az én jó Istenem, / Aki mindenkor megőriz engem!
Ő az én kőváram és szabadítóm, / Ő az én pajzsom és én oltalmazóm.
Tebenned vetem reménységemet, / Mert alám veted az én népemet. - De micsoda az ember életében, / Hogy őreá gondot tartasz ekképpen?
Micsodák az emberek fiai, / Hogy felséged őket így kedveli?
Az ember dolgát hogyha megtekinted, / Nyilván hogy őtet semmiségnek véled.
Az ő napjai hamar elfogynak, / És mint az árnyék, gyorsan elmúlnak. - Hajtsd meg az egeket, és szállj le menten, / Illesd a hegyeket, hogy füstjük menjen!
Küldjél villámlást, őket verd széjjel, / Mennyütő nyilaiddal széleszd el!
És segítségül kezed hozzám nyújtsad, / E nagy árvizet rólam elfordítsad,
És szabadíts meg veszedelmemből, / Őrizz a gonosz idegenektől! - Kiknek szájuk merő hazugságot szól, / Ő hamis kezükkel tesznek gonoszul.
Uram, néked mondok új éneket, / Megzendítem néked hegedűmet.
Mert te vagy, Uram, ki minden ínségben / Megoltalmazol bennünket kegyesen,
Dávidot, szolgádat megtekinted, / Az öldöklő fegyvertől megmented. - Ments meg kezükből ez idegeneknek, / Kik énellenem szörnyen dühösködnek
– Szájuk beszéde merő hamisság, / Kezüknek dolga hitvány mulatság –,
Hogy mint a szép plánták, a mi fiaink, / Felnevekedjenek mi szép leányink,
Kik szépségükben úgy villogjanak, / Mint ékes oszlopi a templomnak! - Hogy a mi tárházink tele légyenek, / Csordáink ezeriglen tenyésszenek,
Barmunk több légyen sok százezernél, / Mind falun, városon, mezőn széjjel!
Jól megrakottak légyenek ökreink, / Városinkra ne üssön ellenségink,
Földünkből senki el ne vitessék, / Utcáinkon panasz ne hallassék! - Boldog nép az, kit így megáld az Isten, / És kinek ily jó szerencsét ad itten!
Boldog a nép, és nem lesz szüksége, / Amelynek az Úr az ő Istene.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Lyon, 1547
Kiemelt versek: 1–2., 7.
Meghallgatható dallama