Az ének szövege
- Hallgasd meg, Uram, kérésemet, / Vedd füledbe könyörgésemet
A te ígéreted szerint!
Hallgass meg, és tarts meg engemet / Te szent igazságod szerint! - Szolgádat törvénybe ne idézd, / Haragodat reám ne gerjeszd
Az én gonosz bűneimre,
Mert ez egész földet bár megnézd, / Nem találsz igaz emberre. - Az ellenség kerget engemet, / A földhöz verte életemet,
Helyheztetett a sötétbe.
Sötétségben engem elrejtett, / Mint holtat a sír mélyébe. - Az én lelkem elkeseredett, / Sérelem miatt elepedett;
Azért, mert elhagyál engem,
Csaknem elszántam életemet, / Úgy elkeseredett szívem. - E sok nagy ínségeim között / Felhozom a régi időket,
Nézvén sok csudadolgodat,
Melyeket kezed cselekedett, / Ezzel biztatom magamat. - Tehozzád, én Uram, Istenem, / Nagy siralommal felemelem
És kinyújtom kezeimet.
Tégedet úgy óhajt én lelkem, / Mint a száraz föld a vizet. - Ne késsél, hallgasd meg kérésem, / Mert elfogy bennem az én lelkem!
Színed tőlem el ne térjen,
Mert immár olyanná kell lennem, / Mint ki nyugszik sír mélyében! - Kegyelmezz meg, Uram, énnékem, / Hallgass meg, és őrizz meg engem,
Mert én csak tebenned bízom!
Útjaidat adjad ismernem, / Mert tehozzád kívánkozom! - Szabadíts meg ellenségimtől, / Kik engem kergetnek ok nélkül!
Benned vetem reménységem.
Viselj gondot az én ügyemről! / Kérlek, Uram, ne hagyj engem! - Taníts meg engemet, szolgádat, / Hogy tehessem akaratodat,
Mert te vagy az én Istenem!
Hogy őrizhessem útjaidat, / Lelkeddel vezérelj engem! - Uram, engemet erősíts meg, / Te szent nevedért vigasztalj meg,
És a te kegyességedből
Az én életem szabadítsd meg / Mindennémű ínségekből!
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: Lyon, 1547
Kiemelt versek: 1., 6–8., 10–11.
Meghallgatható dallama