Az ének szövege
- Tehozzád kiáltok, Úr Isten, / Siess énhozzám, ne késsél,
Mert téged óhajtlak szívvel, / Azért hallgass meg kegyelmesen! - Könyörgésem elődbe menjen, / Mint jó illat füstölgése,
Kezeim felemelése / Estvéli áldozatul légyen! - Őrizettel tartsd meg én szájam, / Amely gondot tartson arra;
Zárat helyezz ajakimra, / Hogy én a rosszra ne hajoljam! - Ne bocsássad szívem gonoszra, / Hogy a hamisan élőkkel
Én soha ne hajoljak el / Az ő gonosz szándékaikra. - A hű ember megfeddjen engem, / És feddése kedves legyen,
Mint balzsamolaj fejemen; / Még dorgálása sem árt nékem! - Elfogadom s megvallom nyilván, / És én a hitetlenekért,
Imádkozom mentségükért, / Gonoszságukon szánakozván. - Szemeim reád néznek, Uram, / Reménységem vagyon benned,
Lelkemet hát el ne vessed, / Mert te vagy minden bizodalmam!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Meghallgatható dallama
Eredeti címe szerint: esti könyörgés megszentelődésért. Énekeskönyvünkben levő versszakai leginkább a nyelv bűnei és a hamisság kísértései ellen kérnek erőt Istentől az igazságban való járásra és arra, hogy az igaz embertől még a feddést is jó szívvel fogadjuk, hogy a bűnösökön is szánakozni tudjunk és imádkozzunk értük, amiként Jézus még a keresztfán is ellenségeiért imádkozott. A hit bizonyossága fejeződik ki a hetedik versben:
Szemeim reád néznek, Uram,
Reménységem vagyon benned,
Lelkemet hát el ne vessed,
Mert te vagy minden bizodalmam!
Dallama egy nagyon régi, valószínűen 6. századi latin adventi himnusz (Conditor alme siderum – magyarul: Csillagok kegyes teremtője) hagyományos ősi melódiának alig eltérő változata. Ezt a himnuszt régebben Ambrosius milánói püspöknek, az „egyházi éneklés atyjá”-nak tulajdonították, de az újabb kutatások szerint nem az ő munkája. Maga a dallam egyike a legrégibb és legszebb kora-középkori himnuszdallamoknak. Egyszerű szépsége folytán nagy nyereség, hogy Pierre Davantes keze nyomán bekerült a református zsoltárkönyvbe is. (Csomasz Tóth K.)