Az ének szövege
- Kapuk, emelkedjetek! / Kiáltó szó hallik,
Ím, jő fejedelmetek, / Az idő hajnallik:
Harmattal rakott feje, / Véle sok áldása,
Bétölt teljes ideje, / Hogy minden test lássa. - Ímhol jő a Vőlegény, / Lelkem, menj elébe,
Keresd nyugtod mint szegény / Gazdag kebelébe’.
Kedves vendéget várok, / Szívem ajtajárul
Hulljanak a závárok, / Mert már közel járul. - Már az ég harmatozzon, / A föld igazságot,
Mint bő gyümölcsöt, hozzon: / Indíts vigasságot,
Ó, kegyes Immánuel, / Mert várlak valóba’;
Ó, te, kisded Sámuel, / Jöjj el már Silóba! - Az utat egyengessed, / Szívemben a mérget
S ürömgyökért égessed, / Lelkemről a kérget,
A keménységet vedd ki, / Hogy meglágyulhassak,
A gazt s gerendát szedd ki / Szememből, hogy lássak. - Az Illésnek lelkével / Ruházz fel engem is,
Szent szerelmed tüzével / Égjen én lelkem is.
Áldj meg oly kegyességgel, / Hogy higgyek és szóljak,
Hűségedre hűséggel / Másokat unszoljak. - Isten Báránya, jövel, / Mutasd szelídséged;
Uram, felemelt fővel / Várom üdvösséged.
Igazság napja, támadj, / Adj világosságot,
Magamnak nincs: reám adj / Örök igazságot. - Dávid gyökere s ága, / Fényes hajnalcsillag,
Pogányok kívánsága, / Megígért áldott mag;
Isai törzsökéből / Származott vesszőszál:
Nékem Atyád kedvéből / Erős torony s kőszál! - Bennem az Úr temploma / Általad készüljön,
Vesszen a bűnnek nyoma, / Lelked újjászüljön.
Méltóztass személyedre / E gyarló világon,
Dicső jelenlétedre / Dűljön le a Dágon. - Tégy szívedre pecsétül, / Bélyegül karodra:
Így Lelked erejétül / Élek csak számodra.
Mindvégig velem maradj / Mennyei erővel,
Holtom óráján ne hagyj, / Jövel! Ámen, jövel!
Az ének szövegéhez a következő igeszakaszok kapcsolódnak: Zsolt 24,7; Mt 25,6; Ézs 45,8; 40,3; Mt 7,5; Lk 21,28; Jel 22,16; Ézs 11,1; 1Sám 5,2–4; Énekek 8,6; Jel 22,20.
szöveg: Szőnyi B., 1762 | dallam: G. Franc, Genf, 1542 (130. zsoltár)
Szőnyi Benjámin legszebb énekeinek egyike a Szentek Hegedűjé-ből (1762). Minden verse, szinte minden sora nyomán szentírási igék rajzanak fel bennünk, annak bizonyságául, hogy az ének írójának szíve és elméje túlcsordulásig telve volt az ádventi Krisztus-titokkal, annak Isten igéjében foglalt minden megnyilatkozásával. (Csomasz Tóth K.) Bővebben