Digitális Református Énekeskönyv

29. Mostan, ti, hatalmasak

zsolt-029.jpg

Az ének szövege

  1. Mostan, ti, hatalmasak, / Tekintélyes nagy urak, / Adjatok az Istennek, / Dicsőséget nevének! / Mint hatalmas Istenteket / Féljétek, tisztelvén őtet! / Templomában őt áldjátok, / És térdet, fejet hajtsatok!
  2. Az Úr szava megzendül, / A vizeken megdördül; / Mennydörgő dicsősége / Elhat a nagy tengerre. / Az Úrnak rettentő szava / Nagy hatalmát megmutatja. / Az Úrnak dördülő szaván / Nagy volta meglátszik nyilván.
  3. De az ő templomában / Ő hívei mindnyájan / Hirdetik nagy erejét, / Beszélik dicsőségét. / Az Úr ült az özönvízen, / Mint bíró ítélőszéken; / Az Úrnak ő királysága, / Örökké megáll országa.
  4. Az Úr az ő népének, / Erőt ád seregének, / Őket híven megtartja, / Békességgel megáldja.

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Meghallgatható dallama

Ez az Isten hatalmát és dicsőségét hirdető zsoltár eredeti értelme szerint az „istenfiak”-nak nevezett ember feletti lényeket – angyalokat és mennyei seregeket – szólítja fel az Úr dicsőítésére. Tehát nem a föld hatalmasaihoz szól elsősorban, ahogy azt az ének szószerinti értelmezése sejtetné. (Csomasz Tóth K.)

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés