Digitális Református Énekeskönyv

140. Szabadíts meg engem, Úr Isten

zsolt-140.jpg

Az ének szövege

  1. Szabadíts meg engem, Úr Isten, / A gonosz, csalárd embertől;
    Őrizz erőszaktevők ellen, / Ments meg a vakmerő néptől!
  2. Kik csak hamisságot gondolnak / Mindenkor az ő szívükben,
    És hogy hadakat indítsanak, / Azon vannak mindenképpen.
  3. Élesebbre fenik nyelvüket / A kígyónak fullánkjánál.
    Mint áspiskígyó, egyebeket / Megsértnek mérges ajkukkal.
  4. Ments meg a gonoszok kezéből, / Akik erőszakot tesznek,
    És igyekeznek szüntelenül, / Hogy engemet megejtsenek.
  5. A kevélyek tőrt vetnek nékem, / És mindenütt hálót hánynak,
    Kötéllel elállják ösvényem, / Hogy engemet megfogjanak.
  6. Én pedig mondtam: Ó, Úr Isten, / Te vagy én erős Istenem!
    Beszédem végyed füleidben, / Hallgasd meg esedezésem!
  7. Uram, segítség vagy te nékem / Mindennémű ínségemben,
    Azért védelmezd meg én fejem / A hadakozó időben!
  8. Ne engedd a hitetleneknek, / Hogy elővigyék dolgukat!
    Hogy tovább ne kevélykedjenek, / Rontsd meg gonosz szándékukat!
  9. Tudom, hogy Isten a szegénynek / Fölveszi ügyét kegyesen,
    Megkegyelmez az erőtlennek, / Ő igazságát jelentvén.
  10. Az igazak szép énekekkel / Dicsérik te szent nevedet,
    És örökké jó reménységgel / Megmaradnak színed előtt!

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Strasbourg, 1545

Kiemelt versek: 1., 6–10.

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés