Az ének szövege
- Szabadíts meg engem, Úr Isten, / A gonosz, csalárd embertől;
Őrizz erőszaktevők ellen, / Ments meg a vakmerő néptől! - Kik csak hamisságot gondolnak / Mindenkor az ő szívükben,
És hogy hadakat indítsanak, / Azon vannak mindenképpen. - Élesebbre fenik nyelvüket / A kígyónak fullánkjánál.
Mint áspiskígyó, egyebeket / Megsértnek mérges ajkukkal. - Ments meg a gonoszok kezéből, / Akik erőszakot tesznek,
És igyekeznek szüntelenül, / Hogy engemet megejtsenek. - A kevélyek tőrt vetnek nékem, / És mindenütt hálót hánynak,
Kötéllel elállják ösvényem, / Hogy engemet megfogjanak. - Én pedig mondtam: Ó, Úr Isten, / Te vagy én erős Istenem!
Beszédem végyed füleidben, / Hallgasd meg esedezésem! - Uram, segítség vagy te nékem / Mindennémű ínségemben,
Azért védelmezd meg én fejem / A hadakozó időben! - Ne engedd a hitetleneknek, / Hogy elővigyék dolgukat!
Hogy tovább ne kevélykedjenek, / Rontsd meg gonosz szándékukat! - Tudom, hogy Isten a szegénynek / Fölveszi ügyét kegyesen,
Megkegyelmez az erőtlennek, / Ő igazságát jelentvén. - Az igazak szép énekekkel / Dicsérik te szent nevedet,
És örökké jó reménységgel / Megmaradnak színed előtt!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Strasbourg, 1545
Kiemelt versek: 1., 6–10.
Meghallgatható dallama
Ez a zsoltár a szabadítás bizonyosságával könyörög védelemért az üldözött, jogfosztott, igaztalanul rágalmazott és elnyomott szegény emberek részére a rágalmazók, hazugok és erőszakoskodók ellen.
Dallama jórészt egyéb szövegek révén külföldön, nem református egyházakban is régóta népszerű. Kivált Paul Ebernek (1511-1569), Luther és Melanchton hűséges segítőtársának azzal a Jósafát imádságából (2Krón 20,6-12) készült énekével volt használatos, melynek közvetlen ihletője Camerarius (Kammerer) Joachim (1500-1574) In tenebris nostrae et densa caligine mentis – kezdetű latin költeménye volt. Eber énekének Wenn wir höchsten Nöten sein – kezdetű szövegével a dallam J. S. Bach korál-feldolgozásai között is több változatban megtalálható. Maga a dallam Bourgeois szerzeménye, és először (Strassbourg, 1545) nem a 140. zsoltárral, hanem Marot-nak a Tízparancsolatból készített énekével jelent meg. A zsoltárszöveget Béza későbben ehhez a dallamhoz készítette és a kettő együtt 1562-ben, az első teljes kiadásban kezdte meg közös pályafutását. (Csomasz Tóth K.)