Az ének szövege
- Hozzád kiáltok, kegyes Uram,
Én segítségem és kőváram!
Hallgass meg kegyelmesen engem!
Ne fordulj el, mert el kell vesznem!
Azokhoz hasonló lészek,
Kiknek a koporsó helyek! - Midőn tehozzád esedezem,
És kezeimet felemelem
A te szentséges templomodban:
Hallgass meg én imádságomban!
Ne büntess a hitlenekkel,
Ne verj a gonosztevőkkel! - Áldott légyen a nagy Úr Isten,
Ki meghallgata kérésemben!
Az Úr énnékem erősségem,
Én paizsom és segedelmem;
Örvend szívem, és énekben
Dicsérem őtet szüntelen. - Az Úr én népemnek ereje,
A Krisztusnak nagy erőssége.
Tartsd meg azért a te népedet,
És áldjad meg örökségedet:
Legeltessed és vigasztald,
És örökké felmagasztald
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Könyörgés szabadításért és hálaadás a meghallgattatásért - ebben foglalhatjuk össze a zsoltár tartalmát.
Némely – többnyire dunántúli – gyülekezetben a legújabb időkig fennmaradt helyi szokás, hogy temetéskor, kivált, mikor a halottat a családi ház udvarán vagy a templomnál tartott szertartás után kísérik ki, a temetőkapun való beforduláskor a gyülekezet a 28. zsoltár első versét énekli.
(Csomasz Tóth K.)