Az ének szövege
- Aki nem jár hitlenek tanácsán,
És meg nem áll a bűnösök útján,
A csúfolóknak nem ül ő székében,
De gyönyörködik az Úr törvényében,
És arra gondja mind éjjel, nappal:
Ez ily ember nagy boldog bizonnyal. - Mert ő olyan, mint a jó termőfa,
Mely a víz mellett vagyon plántálva,
Ő idejében meghozza gyümölcsét,
És el nem szokta hullatni levelét;
Ekképpen, amit ez ember végez,
Minden dolgában megyen jó véghez. - De nem ígyen vannak a gonoszak;
Hanem mint az apró por és polyvák,
Melyek a széltől széjjelragadtatnak:
Az ítéletben ők meg nem állhatnak,
A gonoszok, és kik bűnben élnek,
Az igazak közt helyet nem lelnek. - Mert az Isten ismeri útjukat,
Az igazaknak érti dolgukat;
Azért mindörökké ők megmaradnak;
De akik csak a gonoszságban járnak,
Azoknak nyilván mind elvész útjuk:
Mert Istennek nem kell az ő dolguk.
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Genf, 1542
Meghallgatható dallama vagy orgonafeldolgozásban
Benne volt már Kálvin 1539-ben Strasbourgban kiadott első zsoltárkönyvecskéjében is. A kétféle életút – jelige és útmutatás egyszerre, nemcsak a bibliai Zsoltárok Könyvére, hanem az egész emberi életre nézve is. A kétfelé ágazó út a népmesék hősét is sorsdöntő választás elé állítja. Ismerjük a görög hitregéből Héraklész történetét, aki ifjú korában egy keresztútnál találkozott a bűn és az erény nemtőjével. Az egyik a földi örömöket, a másik a becsületes helytállás rögös útját kínálta, s a derék ifjú habozás nélkül az utóbbit választotta. Hasonlóképpen Salamon uralkodása kezdetén Istentől nem gazdagságot és hosszú életet, sem ellenségei felett való győzedelmet, hanem bölcs szívet kért (1Kir. 3:5-14), és jutalmul megkapta a többieket is. Az 1. zsoltár az Isten útján járó embert a folyóvíz mellé ültetett termőfához, a gonoszokat pedig a széltől szerteszórt polyvához hasonlítja. (Csomasz Tóth K.)