Az ének szövege
- Dicsérjétek az Urat, / Mert ő jókedvet mutat,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Áldjátok Istenteket, / Isteneknek Istenét,
Mert az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Dicsérje őtet minden, / Mert nagy csudákat teszen,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Minden őt magasztalja, / Mert ő Uraknak Ura,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Ki a mennyet teremté / És bölcsen ékesíté,
Mert az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Aki a széles földet / Szerzette a víz felett,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Ki nagy szép lámpásokat / Fenn az égen alkotott,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Nappal vezérlésére / A napfényt teremtette,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Népét vezérlé híven / Szörnyű nagy kietlenben,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - A királyokat széjjel / Megrontá kezeivel,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Erős fejedelmeket / Ő megölt és elvesztett,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Megemlékezék rólunk, / Látván nyomorúságunk,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Ellenségünk kezéből / Megmente jókedvéből,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - E földön minden testet / Táplál és bőven éltet,
És az ő kegyessége / Megmarad mindörökre. - Áldjátok az Úr Istent / Minden népek naponként,
Mert az ő kegyessége / Megmarad mindörökre.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Kiemelt versek: 1–8., 14–15.
Meghallgatható dallama
A teremtő, megtartó és szabadító Isten örök jóságának és csodáinak dicséretét mondja el ez a zsoltár. Zsoltároskönyvünknek ez az egyetlen éneke, amelyben elejétől-végig soronként kifejezésre jut a katolikus liturgiában különösen gyakori, de számos külföldi protestáns egyházban sem ismeretlen váltakozva felelgető, latin szóval reszponzorikus éneklés. Minden verse két részből áll. Világos, hogy az első részt az ószövetségi templomban az egyik kórus, a másikat a másik énekelte, de az is lehetséges, hogy az ilyen éneklésmódban a szólóének váltakozik az unisono karral. A versek refrénszerű második fele az énekeskönyvben így szól:
Mert /És az ő kegyessége
Megmarad mindörökre.
Egyes, alkalmasan kiválasztott versszakait jól használhatjuk a reformáció ünnepén vagy úrvacsora utáni hálaadásra. (Csomasz Tóth K.)