Az ének szövege
- Áldjátok az Úr nevét, / Akik neki szolgáltok!
Magasztaljátok őtet, / Kik hű szolgái vagytok,
Kik állotok házában, / És jártok tornáciban. - Dicsérjétek, mert jó ő, / Áldjátok ő szent nevét,
Mert ő igen jókedvű! / Jákóbot mint ő népét,
Izráelt kiválasztá, / Örökévé foglalá. - Mert tudom, hogy ez Isten / Erősb más isteneknél,
Hatalma nagy mindenen; / Isteni beszédével,
Amit akar az égen, / Megtészi földön, vízen. - Ki e világ végétől / Támaszt súlyos felhőket,
Villámokat küld felül, / Midőn bocsát esőket;
Szeleit rejtekükből, / Kiküldi erejéből. - Megáll örökké neve / És szent emlékezete.
Ítéli hatalmában, / Népét igazságában;
Szolgáinak az Isten / Megkegyelmez kegyesen. - A pogányok bálványi / Ezüstből és aranyból,
Kézzel szoktak öntetni, / Csak semmik, bár nézd meg jól.
Szájukkal ők nem szólnak, / Ő szemükkel nem látnak. - Nem hallanak fülükkel, / Az ő szájuk nem lehel.
Hozzájuk mind hasonlók / Az ily képet formálók,
Kiknek ő reménységek / Efféle bálványképek. - Kik az Urat félitek, / Szent nevét dicsérjétek!
A Sionról áldjátok, / És őt magasztaljátok
Az ő lakóhelyében, / A szent Jeruzsálemben!
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: P. Davantès, Genf, 1562
Meghallgatható dallama
A természet és a történelem Urát dicsőítő zsoltár a bálványozás haszontalan voltára figyelmeztet és megismétli a felhívást Isten dicséretére. Kedvelt, könnyű dallamú zsoltár. Hálaadó ünnepi alkalomra vagy úrvacsora utáni záróéneknek is megfelel. (Csomasz Tóth K.)