Digitális Református Énekeskönyv

132. Emlékezzél meg, Úr Isten

zsolt-132.jpg

Az ének szövege

  1. Emlékezzél meg, Úr Isten, / Dávidról és ínségéről, / Ki néked megesküdt szívből, / És fogadást tett hűségben / Az Úrnak, kit Jákób tisztel.
  2. Ezt, úgymond, én megfogadom, / Hogy nem megyek be házamba, / Se le nem fekszem ágyamba, / Szemeimet be sem hunyom, / Szempillámat le sem zárva;
  3. Nyugalmam addig nem leszen, / Míglen helyet nem keresek / A Jákób nagy Istenének, / Holott sátort szerzek szépen, / Hol dicsősége lakozzék.
  4. A Dávidnak az Úr Isten / Megesküdt mint szolgájának, / És ő bízvást hihet annak: / Ím, a te nemzetedből én / Székedre királyt állítok!
  5. És aztán a te gyermekid / Megtartják szövetségemet / És bizonyságtételimet, / És örökké a te széked / Kapják mint örökségüket.
  6. Mert e Siont az Úr Isten / Választá lakóhelyének, / Mondván: E hely kell kedvemnek, / Itt lakom minden időben; / Ez helye jótetszésemnek.
  7. Én őket megelégítem, / Kenyért adok a szegénynek, / Ruhájába üdvösségnek / Papjait felöltöztetem; / Örömük lesz a híveknek.
  8. Fölnevelem ez egy magvát / Az én szolgámnak, Dávidnak, / Kit én fölkentem magamnak. / Fölkészíttettem lámpását, / Hogy lássa világát annak.
  9. De viszont ő ellenségit / Öltöztetem nagy szégyenben, / Midőn a koronát fején / Meglátják, és dicsőségit, / Hogy megvirágzik ékesen.

szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551

Az ének letöltése

Első oldal

Letöltés

Második oldal

Letöltés