Az ének szövege
- Tehozzád teljes szívből / Kiáltok szüntelen:
E siralmas mélységből / Hallgass meg, Úr Isten!
Nyisd meg te füleidet, / Midőn téged hívlak,
Tekintsd meg én ügyemet, / Mert régen óhajtlak. - Ha, Uram, bűnünk szerint / Minket büntetnél meg:
Uram, e világ szerint / Ki állhatna úgy meg?
De a te irgalmad nagy / A téged félőkön,
És igen türelmes vagy, / Hogy dicsérjen minden. - Énnékem reménységem / Vagyon csak Istenben,
És bízik az én szívem / Ő szent igéjében.
Én lelkem erős hittel / Az Urat óhajtja,
Mint a virrasztó éjjel / A virradtát várja. - Izráel, az Istenben / Vesd reménységedet,
Mert szent irgalma bőven / Nagy messze kiterjedt.
Megsegít ő mindenben, / Hívein könyörül,
Az Izráelt kegyesen / Kimenti bűnéből.
szöveg: C. Marot | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: G. Franc, Genf, 1542
Meghallgatható dallama
A próféta nem magáért, hanem népéért könyörög, hogy az bűnbánatra jusson. Mert amikor így szól: „kiáltok szüntelen”, kiderül, a bűnért való büntetés nem az én, hanem a mi bűnünk szerinti, tehát valamennyiünket sújt. Isten irgalma azonban nagy, ő megbocsát azoknak, akik félik őt. A zsoltáríró bízik az Úr ígéretében, ahogyan a virrasztó őrök bíznak a reggel eljövetelében. (Draskóczy L.) Bővebben