Az ének szövege
- Hogyha ember házat épít / Isten segedelme nélkül, / Ott a munka hiába kél. / Ha Isten nem őrzi népét, / És a várost meg nem óvja, / Az őrzőknek semmi haszna.
- Hiába keltek fel reggel, / Nagy későn feküdni menvén, / Alig esztek a kenyérben, / Mit kerestek verejtékkel, / Holott kit az Isten szeret, / Annak könnyen ád eleget.
- Akinek gyermeki vannak, / Szép ajándékkal láttatik, / Mely az Istentől adatik. / Kedves áldása az Úrnak: / Láthatja ő magzatait, / Önnön méhe gyümölcseit.
- Ó, mely drága adományok, / Hogy az ily apró gyermekek / Ékesen felnevelkednek, / A fiak pedig olyanok, / Mint nyilak a jó kézívben, / Az erős vitéz kezében.
- Nyilván boldognak mondatik, / Ki bővölködik azokkal, / Rakva ő tegze nyilakkal. / Szégyen őrajtuk nem esik, / Ha ő kevély ellensége / Hangosan szólal ellene.
szöveg: Th. de Bèze | fordítás: Szenci Molnár A. | dallam: L. Bourgeois, Genf, 1551
Meghallgatható dallama
Emberé a munka, Istené az áldás, és az ő áldásai között is legnagyobb az Isten kedve szerint felnevelkedő gyermek: az Úrnak öröksége és az anyaság gyümölcse. Olyanok az „ékesen nevelkedő” gyermekek,
Mint nyilak a jó kézívben,
Az erős vitéz kezében.
Kálvin János nyilván ebből a zsoltárból merítette azt a hasonlatát, mellyel arra kérte a gyülekezeteket, küldjetek vesszőket a genfi iskolába, hogy ott nyilakat faraghassanak belőlük. (Csomasz Tóth K.)